Vettünk egy ellipszis trénert, de nem szerettem rajta mozogni, kínszenvedés volt minden rajta töltött perc. Ezt magamnak sem akartam bevallani, mert egy elég drága gépet vettünk és rendre erőszakot alkalmaztam önmagamon, hogy felálljak rá és legalább 15 percet eltöltsek rajta. Nagy súlyfelesleggel és nulla állóképességgel nem volt nagy élmény, kapkodtam a levegő után, vörösödött az arcom, hevesen dobogott a szívem és úgy eleve utáltam az egészet.
Ekkortájt költöztünk Budapestre, a diétám már igyekeztem tartani egy ideje (rendszer szerint, kiszámolt mennyiségű szénhidrát és egyebek - ekkor laktovegetariánussá avanzsáltam, elkezdtem tejtermékeket is enni, hogy fehérjéből többet egyek és elég legyen kevesebb szénhidrát is) de a mozgás még nem volt intenzíven része az életemnek. Elkezdtem egy gyógyszert is szedni, amit egy endokrinológus orvos írt fel, 1 hét után hasnyálmirigy gyulladásom lett tőle. 4 teljes napig összegörnyedve feküdtem a fájdalomtól, de mivel én mindig "öndiagnosztizálom" magam tudtam mit tegyek és mit ne (még folyadékot sem volt szabad fogyasztanom) és a 4ik nap már fel tudtam egyenesedni, az 5ik nap már (igaz 5kg-val kevesebb voltam, de) tudtam járni és elmúlt a fájdalom. (természetesen ezt az 5kg-t egy hét alatt grammra visszatöltöttem folyadék és étel fogyasztásával - ez jól mutatja, hogy a gyors koplalós fogyókúrák nem valódi fogyást hoznak, csak a vizet hajtják ki a szövetek közül és a bélrendszer kiürülését eredményezik)
Május környékén kezdtem el heti 1-2 majd 3 alkalommal interneten talált tae-bo edzéseket végezni itthon. Ez egy jó kis izzasztó mozgásforma, nagyon intenzív, de kibírható. Ez sem hozott SEMMI eredményt, de az érzés, hogy csinálom jó volt.
