A napokban a komfort zónámon gondolkodtam.
Egyre másra futok bele ebben a témában olvasnivalóba és egy valamiben mind közös: Ahhoz, hogy új izgalmas dolgok történjenek veled, ahhoz, hogy az élet BÁRMELY területén változást érhess, el ezt a bizonyos - sokat emlegetett - komfort zónát el kell hagynod!
Rá kellett jöjjek, hogy nekem elég sok minden esik ezen a zónán kívül.
Ilyen nekem az idegenekkel való beszédbe elegyedés (bár ez bizonyos esetekben nem okoz gondot), ilyen a tömeg előtt felszólalás (ebben volt mostanában többször részem), ilyen egy ismerőssel való olyan beszélgetés, amikor véleményt kell nyilvánítanom (nem pedig semleges témákról csevegni), ilyen, amikor NEMET kell mondanom valamire. Ezt biztos ismeritek, amikor inkább megteszed a dolgot, még ha nem is kedvedre való, csak ne kelljen konfrontálódni, ne kelljen nemet mondani. Ilyen volt ennek a blognak az el-, majd újrakezdése is.
És igen, ilyen az edzés mások előtt, edzőteremben. Rég óta tervezem, de csak fejben jutottam el.
A kineziológusok azt mondják egy dolgot 3 szinten élhetsz meg. Fejben, ez a gondolati szint, érzelmileg, ez a testi szint és valóban, meglépve azt, ez az akarati szint.
Nos az én kineziológusom azt mondta nekem a legtöbb tevékenység csak a fejemig jut el. Remekül el tudok játszani a gondolattal, tervezgetem, ízlelgetem, de a nyakamnál nem engedem tovább. Képtelen vagyok rá.
Ezt oldottuk a legutóbbi alkalommal és kaptam egy gyakorlatot házi feladat gyanánt.
Szorgalmasan végzem minden nap és eljutottam odáig, hogy 3-4 olyan dolgot tettem meg az elmúlt 1 hétben, amit hetek, hónapok óta tervezgetek.
Levágattam és hennával befestettük a hajam, folytatni kezdtem a blogot és ilyen volt az edzőterem bejáratának átlépése is.
Fogtam magam, megkerestem egy számomra idegen, de férjem által ismert személyi edzőt, írtam neki egy levelet. Korábban eddig se jutottam el, de örültem, hogy végül nem kell tennem semmit, elküldtem a kérdéseim és kipipáltam ezt a dolgot. Még komfort zónán belül, a gép előtt ülve.
Azonban nem várt dolog történt! 10percen belül jött a válasz, hogy gyere le a terembe, most tudunk beszélni. Hidegzuhanyként ért... általában nemet mondok, elodázom, remek vagyok a kifogások terén, de a férjem vállalt minden további esti teendőt, mondta menjek csak, így nem volt mit tenni! :)
Beszéltünk egy fél órát, megmutatta a termet, adott egy óralistát és azt mondta menjek haza, ízlelgessem, szokjam a gondolatot.
Nos még aznap eldöntöttem, hogy másnap, hétfőn elkezdem.
De ez már egy másik post lesz :)
