Negyedik alaptétel:a 10órai és az uzsonna kis étkezés. 1-2 szem alma, egy kis szelet dinnye, egy marék apró gyümölcs (eper, cseresznye), 1 közepes fürt szőlő...és néhány szem teljes kiőrlésű keksz, hogy ne csak gyors emésztésű szénhidráthoz jussunk. Ezzel biztosítjuk az energiát a következő normál étkezésig.
Harmadik alaptétel: az étkezések 2-4óránként követik egymást. Legkevesebb 2 óra teljen el az étkezések között, de 4-nél semmiképp nem több!
Ideális esetben kb. 3 óránként eszünk, de 2 óra elteltével már elkezdünk érezni valamit gyomor tájékon! Ha ez eljön akkor tudhatjuk, felgyorsult az emésztésünk! :)
Egy kép egy évvel ezelőttről és mellette a mostani.
Nem tudom a kép mennyire adja vissza, más a ruha, a fényviszonyok is, de az a szoknya, most álló helyzetben leesik rólam, ami az első képen van rajtam :)
Az én szememnek olyan, mintha magasabb lennék a második képen, pedig nem :)
Ébredés után fél, de legkésőbb egy órán belül megesszük a reggelit. Ez egy közepesen kis étkezés. amikor az életmód váltást elkezded attól függően milyen gyorsan szeretnél eredményt az első héten elég, ha az első szabályt tartod be, aztán fokozatosan lépsz tovább.
Az én reggelim 1 szelet saját sütesű teljes kiőrlésű kenyér. A bolti kenyér kevésbé tartalmas, abból 2 szelet is lehet a reggeli, rengeteg nyers zöldséggel!
Ez utóbbi nagyon fontos!
A nyers zöldségek szerepéről egy későbbi írásban írok!
Hatásvadász cím, de igaz, garantálom ,
ha a következő napokban megisztott egyszerű szabályokat betartod és több, mint 10kg felesleg van rajtad garantálom, hogy átlagosan heti 1kg-tól tudsz fenntartható módon elköszönni, úgy, hogy nem kell a visszahízástól tartanod,
Még akkor sem, ha kilengesz!
1. alaptétel: két étkezés között null kalória. Ez azt jelenti, hogy SEMMIT nem eszünk-iszunk, ami beindítja az emésztést, ami vércukorszint ingadozást idéz elő!
Ez látszólag nem egy nagy dolog, azonban annál fontosabb, a null kalória azt jelenti, hogy inni is vizet, ízesítetlen teát iszunk. Nem kóstolunk bele semmibe!
és mivel ez az első nap, ajándékképp a második szabályt is megosztom:
2. alaptétel: az étkezések 2-4óránként követik egymást. Legkevesebb 2 óra teljen el az étkezések között, de 4-nél semmiképp nem több!
Ideális esetben kb. 3 óránként eszünk, de 2 óra elteltével már elkezdünk érezni valamit gyomor tájékán! Ha ez eljön akkor tudhatjuk, felgyorsult az emésztésünk!
holnap folytatom......
Hosszú ideje nem írtam.... költöztünk, nem is egyszer, nem volt internetem, nem edzettem...
Elképesztő időszak van a hátam mögött, magam sem hittem volna, hogy ez bekövetkezik, de elértem lánykori alkatomat, sőt, meg is haladtam... a nagyon sok évre, évről évre hiába kitűzött célom elértem, meghaladtam és új célt keresek...
66kg volt a célom, de már 62-63körül járok, teszek fel hamarosan képet is, csak új telefonom van, amit nem olyan könnyű szinkronizálnom a számítógéppel, de igyekszem és rögtön meg is osztom a fotót magamról...
Edzeni nem sikerült az utóbbi hónapokban, az önismereti utamon viszont sokat tapasztaltam.
Volt Milka csokizós időszakom is nemrég... upsz, ezt egy fogyós blogon? hát igen, őszinte vagyok... a vegánságom megtörtem, ettem némi tejterméket és igen, csokit is, sőt kakaós csigát is, boltit... nehéz időszak volt lelkileg. Még tart, de mivel testi tüneteim lettek (viszketés) és hízni sem szeretnék felhagytam ezekkel és tisztán vegán étrenden vagyok újra.
A diétát igyekszem újra tartani és az új cél 57kg, te jó ég el sem hiszem :) és aztán az, hogy izmosodjak!!! Most már formásodni szeretnék, bár már így is el tudom fogadni és szeretni a testem még sokat faragnék rajta.
Viszont elestem, sérült a bokám, így hetek óta hiába álmodom az edzés újrakezdéséről.
Nem adom fel azonban, nagyon kíváncsian várom mit bírok így ezzel az új, könnyebb testtel! :)
Mostani méreteim:
derék kb. 85cm, volt ez 92, és több is
csípő 100cm körül, ez 112 is volt
comb kb 54cm (a legvastagabb részen, ez volt 61cm is)
kar 29 (volt 32is)
ezek hozzávetőleges méretek, régebben mértem, emlékezetből írom :)
teszek fel egy tavaly év végi képet
Szégyellhetem magam! Benéztem, sok sok idő után és mit látok? A blog él, olvasói vannak én pedig eltűntem és nem írok semmit.
Épp a túlélésért küzdök ebben a melegben és az edzés is hibádzik pár napja. Pusztán azért, mert képtelen vagyok kipihenni magam és korán kelni.
Az utóbb hetekben hajnalban futni járok, pontosabban futni tanulok. Intenzív gyaloglást és futást váltogatok, hogy eddzem magam.
A súlyom egész jól alakul. 4 hét alatt újabb 4kg-t fogytam.
A titok a táplálkozásban rejlik. Elkezdtem időre enni.
Reggeli legkésőbb 7órakor. Csak lassú felszívódású CH (szénhidrát) és csak 30 Ch-t tartalmazó étel jöhet szóba.
Ez nálam 5dkg saját sütésű teljes kiőrlésű kenyér és némi nyers zöldség (paprika, paradicsom, retek uborka CH-ja nem számolandó)
A 10 órai reggeli után 3 órával 10óra körül. (a titok, hogy 2nél több, de 4él kevesebb óra teljen el 2 étkezés közöt!!)
Ez 20gr CH, amiből 10 lehet gyors felszívódású (pl. tejtermék) Mivel én nem eszem tejterméket nálam 1 xilites nápolyi szokott lenni a gyors Ch. Amúgy vagy kenyeret eszem egy picit, vagy 3dkg zabpelyhet kókusztejjel, napraforgó maggal, lenmaggal, kókusszal, fahéjjal ízesítve.
Az ebéd 13órakor 50gr CH. A dőzsölés. Bár ha gyors Ch-okkal telített az étel, akkor nem nagy mennyiség. Én itt is inkább lassút eszem csak, teljes kiőrlésű tésztát esetleg (csak heti 1x). Krumplit egyáltalán nem szinte, max. egy főzelékben 1-2 kockát (pl. zöldbabfőzelékben)
Uzsonna 20gr CH ez lehet csak gyors. Itt lehet gyümölcsöt enni. Nem könnyű kibírni, nekem ez a legnehezebb része, hogy gyümölcsöt nem ehetek akármikor és főleg nem ehetek túl sokat.
Vacsora 19órakor 40gr Ch, ez is bőségesen elég szokott lenni, akkor is, ha szinte nincs semmi itthon és csak kenyeret eszem zöldséggel.
A nagy változások, mióta így étkezem:
- Heti 1kg fogyás
- szénhidrát-, édesség éhség teljes elmúlása, gyakorlatilag nincsenek falási rohamaim, régen voltak bőven, akárhogy étkeztem, edzettem
- az erőnlétem is javult és ha nem volna ilyen meleg kevesebb alvással is beérném, ill. most sem alszom sokat, csak későbbre tolódott minden, így inkább úgy fogalmaznék, képes vagyok korán kipattanni az ágyból és 6kor edzőcipőt húzni ;)
Ez van velem mostanság. Igyekszem majd beszámolni a futásom alakulásáról is!
Roppantul szégyellem magam, hogy így eltűntem.
Szorgalmasan jártam a terembe heti 5x, aztán lett egy fülgyulladásom, ami máig tart, így 4 napja kényszerpihenőn vagyok.
Közben sok minden történt, a diétám szépen tartottam és elkezdtek lazulni a nadrágok.
Rengeteget és még többet olvastam és olvasmányaim által újabb kapuk nyíltak ki bennem, újabb korábbi tapasztalataimat sikerült megértenem.
Írok ezekről hamarosan, ígérem....
A pingvin pedig továbbra is a világ egyik legcukibb madara :)
A komfortzónából kilépés nem is olyan egyszerű dolog.
A város egyik legjobb termébe volt szerencsém eljutni hétfőn. Történetesen itt edzősködik a férjem egyik gyerekkori ismerőse. Hétfő reggel megjelentem ott és egy csomó """nehézséggel""" találkoztam, amik minden arra voltak hivatottak, hogy visszavessék a lelkesedésem, karcolgassanak, hogy biztosan ki akarok én abból a kényelmes kis zónából lépni? nem volna-e jobb inkább hazamenni, nem kényelmesebb-e inkább otthon edzegetni, ahol nem lát más, nem kell beszélgetnem és találkoznom senkivel és főleg nem látja senki a bénázásom.
Kezdődött azzal, hogy lefényképezett a pultban levő fiú! No, aki ismer tudja, alig van, szinte nincs is rólam fénykép. Ok, kibírtam, ez kell ahhoz, hogy legyen belépőkártyám. Majd kiderült nem tud nyomtatni, kaptam egy üres belépőkártyát, majd kérjek a pultnál más alkalommal.
Belépéskor még működött, de a szekrények is ezzel a kártyával működnek és sehogy se sikerült működtetnem a szekrényt vele. (kicsit meg volt hajolva, deformálódva) Utána 3x kellett a szekrényhez visszamennem, mert mindig ott felejtettem valamit.
Aztán csak eljutottam a nagyterem elé. Belépve szembesültem vele, hogy ez egy matracos edzés lesz. Én elég tisztaság szerető ember vagyok (sajnos kissé mániásan) és ugye nem vittem a saját matracom (pedig egy elég minőségi jógamatracom van, természetes anyagból, mert egy ideig jártam jóga órákra) tehát más valaki által átizzadt matracra kellett letennem magam.
Ez egy terembe járó, ehhez szokott embernek meg se kottyan, eszébe se jut, majd lefürdik, nem téma. De nekem.... komfortzónán kívüli dolog. Ezt is elfogadtam, majd elkezdődött az óra és szembesültem vele, hogy akik benn vannak már járnak egy ideje Body Art-ra, merthogy ilyen órára mentem el. Nagyon bénának és főleg gyengének éreztem magam. Több ízben átjárt az érzés, hogy otthagyom az egészet, mikor fájt, nagyon fájt egy-egy mozdulatot hosszan megtartani, vagy amikor kiestem a felvett pózból. Szerencsére néhány másodperces kilengések voltak ezek, hamar helyretettem magam, hogy AZÉRT vagyok itt, hogy kilépve a komfortzónámból VÁLTOZÁST hozzak az életembe.
Kedves sógornőm mondta még a télen valamikor, hogy az életünk hasonlít egy kaleidoszkóphoz, ha egy valami is kimozdul átváltozik az egész kép. Ezért dolgozom most és IGEN, jönnek a változások! Aprók, nagyobbak, elképesztő ezt a férjemmel megélni. Ugyanis ahogy ő változik, változom én, ahogy én változom, változik ő és ezek által a változások által az életünk (MINŐSÉGE is).
Body Art: számomra azért érdekes ez a mozgás forma és milyen csodálatos, hogy a személyi edző fiú épp ezt ajánlotta nekem, mert TESTBEN TART. Az utóbbi években nagyon a fejemben éltem, ill. "elszállva" némiképp, amikor eltolódott az egyensúly és csak spirituális tanokat olvastam, ilyen témájú könyveket, ilyen beszélgetéseket folytattam és videókat, hanganyagokat hallgattam. Az elmúlt egy évben pedig csakis fejben léteztem. Hol a gondok miatt, hol a gondolataim ragadtak el és "agyaltam" állandóan valamin. (ugye tegnap említettem, hogy fejben jó vagyok, csak épp megvalósítani nem valósítom meg az ötleteimet)
És ez a fajta mozgás egy testtudatosságot feltételez, illetve fejleszti azt.
Ha nem vagy JELEN, akkor kiesel a mozdulatból, nem vagy harmonikus, a mozgásod darabos, vagy egyszerűen nem megy, elveszted a fonalat. Ha jelen vagy, akkor le tudod követni a mozdulatot és csodálatos mozgás az eredmény.
Hihetetlen nehéz óra volt, olyan helyeken volt izomlázam, (van :) ) ahol 7 hónap mozgás alatt sosem volt.
Úgy érzem jó úton járok, kezdek a helyemre kerülni és a mozgás is kezd a helyére kerülni az életemben.
A napokban a komfort zónámon gondolkodtam.
Egyre másra futok bele ebben a témában olvasnivalóba és egy valamiben mind közös: Ahhoz, hogy új izgalmas dolgok történjenek veled, ahhoz, hogy az élet BÁRMELY területén változást érhess, el ezt a bizonyos - sokat emlegetett - komfort zónát el kell hagynod!
Rá kellett jöjjek, hogy nekem elég sok minden esik ezen a zónán kívül.
Ilyen nekem az idegenekkel való beszédbe elegyedés (bár ez bizonyos esetekben nem okoz gondot), ilyen a tömeg előtt felszólalás (ebben volt mostanában többször részem), ilyen egy ismerőssel való olyan beszélgetés, amikor véleményt kell nyilvánítanom (nem pedig semleges témákról csevegni), ilyen, amikor NEMET kell mondanom valamire. Ezt biztos ismeritek, amikor inkább megteszed a dolgot, még ha nem is kedvedre való, csak ne kelljen konfrontálódni, ne kelljen nemet mondani. Ilyen volt ennek a blognak az el-, majd újrakezdése is.
És igen, ilyen az edzés mások előtt, edzőteremben. Rég óta tervezem, de csak fejben jutottam el.
A kineziológusok azt mondják egy dolgot 3 szinten élhetsz meg. Fejben, ez a gondolati szint, érzelmileg, ez a testi szint és valóban, meglépve azt, ez az akarati szint.
Nos az én kineziológusom azt mondta nekem a legtöbb tevékenység csak a fejemig jut el. Remekül el tudok játszani a gondolattal, tervezgetem, ízlelgetem, de a nyakamnál nem engedem tovább. Képtelen vagyok rá.
Ezt oldottuk a legutóbbi alkalommal és kaptam egy gyakorlatot házi feladat gyanánt.
Szorgalmasan végzem minden nap és eljutottam odáig, hogy 3-4 olyan dolgot tettem meg az elmúlt 1 hétben, amit hetek, hónapok óta tervezgetek.
Levágattam és hennával befestettük a hajam, folytatni kezdtem a blogot és ilyen volt az edzőterem bejáratának átlépése is.
Fogtam magam, megkerestem egy számomra idegen, de férjem által ismert személyi edzőt, írtam neki egy levelet. Korábban eddig se jutottam el, de örültem, hogy végül nem kell tennem semmit, elküldtem a kérdéseim és kipipáltam ezt a dolgot. Még komfort zónán belül, a gép előtt ülve.
Azonban nem várt dolog történt! 10percen belül jött a válasz, hogy gyere le a terembe, most tudunk beszélni. Hidegzuhanyként ért... általában nemet mondok, elodázom, remek vagyok a kifogások terén, de a férjem vállalt minden további esti teendőt, mondta menjek csak, így nem volt mit tenni! :)
Beszéltünk egy fél órát, megmutatta a termet, adott egy óralistát és azt mondta menjek haza, ízlelgessem, szokjam a gondolatot.
Nos még aznap eldöntöttem, hogy másnap, hétfőn elkezdem.
De ez már egy másik post lesz :)
