Tegnap egy rossz mozdulattól "meghúzódott" a hátam.
Mondhatnám, hogy lumbágó, de nem az, mert nem a derekam, hanem annál feljebb. Valahol a melltartó és a derék között a felső egyharmadban.
Elképesztő érzés volt, nem bírtam kiegyenesedni, se ülni, se állni, se feküdni!! Az éjszakám nyöszörgve telt. Férjem szerencsére bekent este és reggel is, mostanra már nem fáj annyira, de a reggeli edzést elhalasztottam.
Úgy érzem képes leszek nekifogni most, egy könnyített verzióban, aztán meglátom bírom-e. Ha nem, akkor kényszerpihenő :(
Azért nehéz ez most nekem, mert egyértelműen látom az eredményeket az 1 hét letelte után, érzem és látom, hogy ez a T25 JÓ nekem, még úgy is, hogy sajnos még mindig jutalmazom magam pár jó falattal.
Huhh erről akarok írni nektek - mármint az étkezésemről. Nálam ez kardinális probléma, ráadásul elég sok szabályt próbálok betartani, ami nem könnyű.
Mindennek a tetejében időről-időre felülvizsgálom magamat, az eredményeimet, a kívánósságomat, a táplálkozási nézeteimet, a tüneteimet, hiánytüneteimet. Egyszóval állandó önvizsgálatot tartok.
Vekerdy tanár úrnál olvastam (nem pontos az idézet), hogy a folyamatos kételkedés vezet a saját meggyőződés kialakulásához! E szerint jó úton haladok.
